nekemjo?!

2009. július 18., szombat

balatoni ördög

Azt mondták,ma vihar jön. Nagy.
Azt mondták,északkeleti szél hozza.
Forró napon,langyos szélben fürödtünk délután. A szél délkeletről füjt. Kitartóan.
Láttuk a Bakony felett a sötét felhőket közeledni. De a szél csak nem változott. A felhők reményteljesen,óvatos távolból figyeltek minket.



Tihany felől egyszercsak pajkos forgószelek indultak keletnek. Nem egy,nem kettő. Seperték kíméletlenül a vizet.
Órák óta azon törtem a fejem,h hogy jöhet ÉKről a vihar,ha DKi a szél. A megoldás előttünk kavargott már.
A stégen álltam kamerával a kezemben,s a forgószeleket kattintgattam,mikor megérkezett a vihar. Néhány mp alatt 20 fokott hült a levegő,s a hullámok vadul törtek ránk. Távolban,Kenese felett villámlott. De a felhők,s vele a vihar szépen elhúzott mellettünk. Úgy tünt,ennyi volt.
Pedig az ördög csak hírnökeit küldte a hideggel forogva. Mint az úr,ki ha bálba megy,felkészíti a vendégeket az érkezésére.
Néhány perc múlva láthattuk,mire is.
Már örültünk,h alig jutott az égzengésből,mikor váratlanul leszakadt az ég vizestül,jegestül,felhőstül. A szaletli alatt csak az oldalán védett rész maradt szárazon. Se ruhát, se kártyát,se sülő ebédet nem kímélt az égi mulatság.
Nem tartott sokáig. Talán fél órát. Nyomában bokáig érő víz a parton, feldöntött padok,székek,s járólap nélküli stég maradt.
Hát így mulatott az ördög velünk,rajtunk.




1 megjegyzés:

Időpont: 2010. április 10. 10:27 , Anonymous Névtelen írta...

Erre emlékszem. Nem voltam ott, csak meséltek róla, de tényleg félelmetesen szép.

 

Megjegyzés küldése

Feliratkozás Megjegyzések küldése [Atom]

<< Főoldal